Fajgerné Dudás Andrea és Horváth Lóczi Judit a női lét tapasztalatait és az anyaság témáját egymáshoz hajlított közös vizualitással, helyspecifikus installációkban fogalmazták meg kamarakiállításukon Budapesten, a Kastner Kommunity terében.  

Idén ősszel immár nyolcadik alkalommal rendezték meg a Székelyföldi Grafikai Biennálét Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában, melynek felhívására minden eddiginél többen, kilencszázhuszonhat művész kétezer-negyvenhat alkotással jelentkezett.

A XXI. század meghatározó filozófiai és esztétikai stratégiája a modernitás Nagy Választóvonalai elbizonytalanodását követő különböző hibridizációs mechanizmusok megközelítésére irányul.

Képeim jellemzően spontán, intuitív módon alakulnak, alapvetően olyan alkotó vagyok, aki a festés öröméért fest. Szeretem az anyaggal való „birkózást”, azt, hogy az aktuális tudatállapotom és hangulatom határozza meg, hogy éppen mi kerül fel a vászonra.

Impresszionizmus, posztimpresszionizmus – A francia kultúrát közvetítő könnyed, ám nagy műveltséget sugárzó stílus régóta fájón hiányzik a magyar esszéirodalomból. Magyar Miklós elfogulatlan kíváncsisággal és nyitottsággal közelít e két korszakhoz, változatos módszerekkel mutatja be a mintegy tucatnyi, világhírű festőt vallomásaik, leveleik alapján.

Fogjuk a bőröndöt, bepakoljuk azt a kevés tárgyat, amelyhez ragaszkodunk, majd egy ismeretlen országban új életet kezdünk. Ilyen egyszerű lenne ez? A tárgyakon, ruhákon és könyveken kívül láthatatlan dolgokat is magunkkal viszünk.

A papír alkalmasnak látszik többrétű mondanivalók kifejezésére, filozófiai, ökológiai szempontokra is ráirányítja a figyelmet, de megfelelhet egyszerűen csak esztétikai vagy tapintható, érzéki tulajdonságainak észrevétetésére, persze a szobrászat eredendő feladatát, a térproblémát nem kikerülve.

Művészeti munkásságának egyik fontos kiindulópontja a modern és a kortárs építészet, a várost vizsgálja metaurbanisztikai megközelítéssel: kutatások, kiállítások, adatalapú okosváros-megoldások és kreatív városi kommunikáció révén. Vezetett kreatív ügynökséget, a BME Kommunikáció- és Médiatudomány képzésén tanít. Csizik Balázzsal beszélgettem.

Üdvözlendő, hogy Fríz-terem kiállítóterében olyan projektek is megvalósulhatnak, amelyek ezt a helyszínt a térhez idomuló és annak adottságait kihasználó, illetve a helyszínre speciálisan reflektáló fény–tér-játékot az alkotásba bevonó szemlélettel dolgoznak.

Nagyméretű, színgazdag, akrillal vászonra festett képek, figurativitás és nonfigurativitás határán egyensúlyozó munkák sokoldalú életműről tanúskodnak. Idősebb Makláry Kálmán munkái a színek, a formák és a gesztusok parádés összjátékát nyújtják.

„A képalkotás számomra nem monoton gesztus. Létrehozni valamit a semmiből, testet adni a testetlen gondolataimnak. A fejben lévő terv és a végül ténylegesen létrehozott festett kompozíció olykor teljesen más utakra tévedhet. A pontos terv szabad felhasználását részesítem előnyben, melynek során befolyásolhatom, variálhatom az alkotói végeredményt.”

Egy kőasztal adta az alapötletet, majd a háttérben megjelent a Pannon-tenger, az előtérben pedig Caspar David Friedrich egyik képe is megidéződött. Már régóta szerettem volna valamelyik képemre ráfesteni azt az óriási kőasztalt, amely nagyszüleim Szent György-hegyen található telkén áll.

Olajfestmények és nagyméretű, vasból, illetve bronzból készült szobrok, két- és háromdimenziós alkotások lépnek egymással izgalmas párbeszédbe. Knyihár Amarilla és Pokorny Attila munkái a közelítő és távolító perspektívák különbözőségeit mutatják fel.

A Magyar Műhely Galéria pincehelyiségében a hetvenéves Sebestyén Zoltán és az ötvenéves Bartus Ferenc új munkáikkal ünnepelték születésnapjukat, hogy alkotásaik izgalmas dialógusba lépjenek egymással.

A kiscelli templomtérben megvalósult LUGO-esemény jelentésfeltárásának kreatív kurátori koncepciója: Lugosi LUGO László személyes Budapest-archívumának fotográfiai és térinstallációs jelentésfeltárása, a látható és a láthatatlan Budapest egybenlátása.

Az Országút podcastjában, a Kaptatóban ezúttal Szuda Barna művészettörténésszel beszélgetünk az idén nyolcvan éves korában elhunyt Tölg-Molnár Zoltán festőművészről.

Halottak napján, 1944. november 2-án született Ómoravicán a fotográfus, aki élő legendának számít a Vajdaságban. Dormán Lászlóval életútjáról beszélgettem.

Féltőn óvják a vakuk kereszttűzétől a Frida Kahlo fotógyűjteménye kiállítást. Hangsúlyozzák is: Fényképezni tilos! Nagyítót a kezünkbe venni viszont tanácsos, jó néhány felvétel ugyanis bélyeg nagyságú. A lupé „felajánlása” szokatlan, ám praktikus. Ily módon rejtett részletek is feltárulnak a mexikói festőművésznő életéből.

A művészettörténet Adolphe-Félix Calst tartja az impresszionizmus „igazi” előfutárának, jóllehet nem ő volt az egyetlen, sőt, nála jobban ismerteket említhetünk, mint Eugène Boudin, Johan-Barthold Jongkind, Édouard Manet vagy Jean-Baptiste-Camille Corot.

Jó fegyvernek tűnhet a kommunikáció, ezért is tartotta rendkívül fontosnak Kölcsey-Gyurkó Sára, a kiállítás megálmodója, hogy bemutassa és megossza a világgal azt, amit 2022 novembere óta nap mint nap átél, amikor áttétes mellrákkal diagnosztizálták.

Amikor Plutarkhosz megírta a Párhuzamos életrajzokat az ókor nagyjairól, valószínűleg érzékelte, hogy bizonyos textúrák kísérteties módon ismétlődnek az egyes életművekben. Mindez még látványosabb lehet, ha kissé kiszélesítve az időperspektívát csupa olyan művész portréját rendeljük egymás mellé, akik között „spirituális” átfedés van.

Tizenöt évre kivonta magát a magyar valóságból, diplomata feleségével tartott a nagyvilágba. Hangos sikerei voltak az „átkosban”, miközben több művét botrányok közepette betiltották.

Kecskeméti Sándor keramikus, szobrászművész a 2018-as Weiss, a 2020-as Schwartz és a 2022-ben rendezett jubileumi KES 75 című kiállítások után új tárlattal jelentkezett a fővárosban a párizsi székhelyű Initio Arts & Design szervezésében, melyen a tér képzésének, kinyitásának, kivágásának művészi gyakorlatára, egyúttal szabadság és bezártság kérdéskörére adott válaszokat munkáival.